A csirke a világ legnagyobb hústermelési és -fogyasztási terméke. A globális csirketermelés mintegy 70%-át fehér tollú brojlercsirkék adják. Kínában a csirke a második legnagyobb hústermék. Kínában a csirke főként fehér és sárga tollú brojlercsirkékből származik. A fehér tollú brojlercsirkék részesedése a kínai csirketermelésből körülbelül 45%, a sárga tollú brojlercsirkéké pedig körülbelül 38%.

A fehér tollú brojlercsirke esetében a legalacsonyabb a takarmány-hús arány, a legnagyobb a nagyüzemi tenyésztés és a legnagyobb a külső forrásoktól való függőség. A kínai termelésben használt sárga tollú brojlerfajták mind saját tenyésztésűek, és a tenyésztett fajták száma a legnagyobb az összes állat- és baromfifajta között, ami sikeres példa arra, hogyan lehet a helyi fajták erőforrás-előnyét termékelőnyké alakítani.

1. A csirkefajták fejlődéstörténete

A házityúkot ázsiai dzsungelfácán háziasította 7000-10000 évvel ezelőtt, háziasításának története pedig több mint Kr. e. 1000-re vezethető vissza. A házityúk testformájában, tollazatának színében, énekében és így tovább hasonlít az eredeti csirkéhez. Citogenetikai és morfológiai vizsgálatok bizonyították, hogy az eredeti tyúk a modern házityúk közvetlen őse. A Gallinula nemzetségbe négy faj tartozik: a vörös (Gallus gallus, 3. ábra), a zöldgalléros (Gallus variety), a feketefarkú (Gallus lafayetii) és a szürke csíkos (Gallus sonnerati). Két különböző nézet létezik a házityúk és az eredeti csirkéből való eredetéről: az egyetlen eredet elmélete szerint a vörös eredeti tyúkot egyszer vagy többször háziasíthatták; a többszörös eredet elmélete szerint a vörös dzsungeltyúk mellett más dzsungeltyúkok is a házityúkok ősei. Jelenleg a legtöbb tanulmány az egyetlen eredet elméletét támasztja alá, azaz a házityúk főként a vörös dzsungeltyúkból származik.

 

(1) Külföldi brojlercsirkék tenyésztési folyamata

Az 1930-as évek előtt csoportos szelekciót és törzskönyv nélküli tenyésztést alkalmaztak. A fő szelekciós jellemzők a tojástermelési teljesítmény voltak, a csirke melléktermék volt, a csirketenyésztés pedig kisüzemi udvaros gazdasági modell volt. Az önzáró tojástartó doboz 1930-as években történő feltalálásával a tojástermelési teljesítményt az egyedi tojástermelési adatok alapján választották ki; az 1930-as és 50-es években, a kukorica kettős hibrid technológiáját referenciaként használva, bevezették a heterózist a csirketenyésztésbe, amely gyorsan felváltotta a tiszta vonalú tenyésztést, és a kereskedelmi csirketenyésztés főáramává vált. A hibridizáció párosítási módszerei fokozatosan fejlődtek a legkorábbi bináris hibridizációtól a három- és négyágú hibridizációk párosításáig. A korlátozott és alacsony örökölhetőségű jellemzők szelekciós hatékonysága javult az 1940-es években megkezdett törzskönyvezés után, és elkerülhetővé vált a közeli rokonok által okozott beltenyésztési csökkenés. 1945 után néhány harmadik fél intézménye vagy tesztállomása véletlenszerű mintavételes vizsgálatokat végzett Európában és Amerikában. A cél az értékelésben részt vevő fajták objektív értékelése volt azonos környezeti feltételek mellett, és aktív szerepet játszott a kiváló teljesítményű, kiváló fajták piaci részesedésének javításában. Az ilyen teljesítménymérési munkát az 1970-es években megszüntették. Az 1960-as és 1980-as években a könnyen mérhető tulajdonságok, mint például a tojástermelés, a kelési ráta, a növekedési ráta és a takarmányértékesítési ráta főként a csontos csirke és a háztartási fogyasztás alapján választották ki. A takarmányértékesítési ráta egyetlen ketreces meghatározása az 1980-as évek óta közvetlen szerepet játszik a brojlertakarmány-fogyasztás csökkentésében és a takarmányfelhasználási arány javításában. Az 1990-es évek óta figyelmet fordítanak a feldolgozási jellemzőkre, mint például a nettó furatsúly és a csont nélküli szegycsont súlya. A genetikai értékelési módszerek, mint például a legjobb lineáris elfogulatlan predikció (BLUP) alkalmazása és a számítástechnika fejlődése fontos szerepet játszik a tenyésztés fejlesztésében. A 21. századba lépés után a brojlertenyésztés elkezdte figyelembe venni a termékek minőségét és az állatjólétet. Jelenleg a brojlercsirke molekuláris tenyésztési technológiája, amelyet a genomszintű szelekció (GS) képvisel, a kutatás-fejlesztéstől az alkalmazásig terjed.

(2) A brojlercsirke tenyésztési folyamata Kínában

A 19. század közepén a helyi csirkék Kínában világelsők voltak a tojásrakásban és a hústermelésben. Például a farkas hegyi csirke és a 9 Jin sárga csirke betelepítése Kína Jiangsu és Sanghaj tartományaiból, majd az Egyesült Királyságból az Egyesült Államokba, nemesítés után mindkét országban standard fajtának számított. A Langshan csirkét kettős felhasználású fajtának, a 9 Jin sárga csirkét pedig húsfajtának tekintik. Ezek a fajták fontos hatással voltak néhány világhírű állat- és baromfifajta kialakulására, mint például a brit oppington és az ausztrál Black Australia, amelyek a farkas hegyi csirke vérrokonságát hozták be Kínába. A Rockcock, a Luodao vörös és más fajták szintén 9 Jin sárga csirkét használnak tenyészanyagként. A 19. század végétől az 1930-as évekig a tojás és a csirke fontos exportcikkek Kínában. De ezt követően hosszú időn át a csirketenyésztés Kínában extenzív szinten maradt, és a csirketermelés szintje messze elmaradt a világ haladó szintjétől. Az 1960-as évek közepén három helyi fajtát – a Huiyang csirkét, a Qingyuan kendercsirkét és a Shiqi csirkét – választottak ki Hongkong fő nemesítési célpontjaiként. A hibridizációt új Han Xia, bailoc, baikonish és habad fajták felhasználásával hajtották végre, hogy Shiqi hibrid csirkét tenyésztsenek, amely fontos szerepet játszott a hongkongi brojlercsirkék termelésében és fogyasztásában. Az 1970-es és 1980-as évek között a Shiqi hibrid csirkét bevezették Guangdongba és Guangxiba, és recesszív fehér csirkékkel keresztezték, így egy módosított Shiqi hibrid csirkét hoztak létre, amely széles körben elterjedt a termelésben. Az 1960-as és 1980-as évek között hibridtenyésztést és családszelekciót alkalmaztak az új farkas-hegyi csirke, a Xinpu keleti csirke és a xinyangzhou csirke nemesítésére. 1983 és 2015 között a sárga tollú brojlercsirkék átvették az északi és déli tenyésztési módokat, teljes mértékben kihasználva az észak és dél közötti éghajlati környezet, takarmány, munkaerő és tenyésztési technológia különbségeit, és a szülők csirkéit Henan, Shanxi és Shaanxi északi területein nevelték. A kereskedelmi forgalomban kapható tojásokat visszaszállították délre keltetés és nevelés céljából, ami javította a sárga tollú brojlercsirkék termelési hatékonyságát. A sárga tollú brojlercsirkék szisztematikus tenyésztése az 1980-as évek végén kezdődött. A recesszív előnyös gének, mint például az alacsony és kis szemcsemegőrző gének (DW gén) és a recesszív fehér toll gén bevezetése fontos szerepet játszott a kínai sárga tollú brojlercsirkék tenyésztésében. A kínai sárga tollú brojlerfajták körülbelül egyharmada alkalmazta ezeket a technikákat. 1986-ban a Guangzhou Baiyun baromfifejlesztő vállalat recesszív fehér és Shiqi hibrid csirkéket vezetett be 882 sárga tollú brojlercsirke tenyésztéséhez. 1999-ben a Shenzhen kangdal (Group) Co., Ltd. tenyésztette ki az első, államilag jóváhagyott sárga tollú brojlervonalat, a 128-ast (4. ábra). Ezt követően a sárga tollú brojler új fajtájának termesztése Kínában gyors fejlődési szakaszba lépett. A fajtavizsgálat és -jóváhagyás koordinálása érdekében 1998-ban, illetve 2003-ban létrehozták a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium (Peking) Baromfiminőség-felügyeleti és -vizsgálati központját (Yangzhou), amely a nemzeti baromfitenyésztési teljesítménymérésért volt felelős.

 

2. A modern brojlertenyésztés fejlesztése itthon és külföldön

(1) Külföldi fejlesztés

Az 1950-es évek vége óta a genetikai nemesítés fejlődése megalapozta a modern csirketenyésztést, elősegítette a tojás- és csirketermelés specializálódását, és a brojlertenyésztés önálló baromfiágazattá vált. Az elmúlt 80 évben Észak-Amerika és Nyugat-Európa országai szisztematikus genetikai nemesítést végeztek a csirkék növekedési üteme, takarmányhozama és vágott húsának összetétele érdekében, létrehozva a mai fehér tollú brojlerfajtákat, amelyek gyorsan elfoglalták a globális piacot. A modern fehér tollú brojler hímivarú vonala a fehér cornwalli csirke, a nőivarú vonal pedig a fehér plymouth rock csirke. A heterózist szisztematikus párzás hozza létre. Jelenleg, Kínát is beleértve, a fehér tollú brojlercsirkék tenyésztésében világszerte használt fő fajták az AA+, a Ross, a Cobb, a Hubbard és néhány más fajta, amelyek az Aviagenből, illetve a Cobb vantressből származnak. A fehér tollú brojlercsirke érett és tökéletes tenyésztési rendszerrel rendelkezik, amely piramis szerkezetet alkot, amely tenyészmagból, dédszülőkből, nagyszülőkből, szülőkből és kereskedelmi csirkékből áll. 4-5 évbe telik, mire a törzscsoport genetikai fejlődése átterjed a kereskedelmi csirkékre (5. ábra). Egyetlen törzscsoportú tyúk több mint 3 millió kereskedelmi brojlercsirkét és több mint 5000 tonna csirkét képes tenyészteni. Jelenleg a világon évente körülbelül 11,6 millió fehér tollú brojler nagyszülő tenyészpárt, 600 millió szülő tenyészpárt és 80 milliárd kereskedelmi csirkét termelnek.

 

3. Problémák és hiányosságok

(1) Fehér tollú brojlertenyésztés

A fehér tollú brojlertenyésztés nemzetközi fejlettségéhez képest Kína független fehér tollú brojlertenyésztési ideje rövid, a nagy termelési teljesítményű genetikai anyag felhalmozásának alapja gyenge, az olyan új technológiák alkalmazása, mint a molekuláris tenyésztés, nem elegendő, és nagy a lemaradás a származási betegségek tisztítására szolgáló technológiák és termékek kutatásában és fejlesztésében. A részletek a következők: 1. A multinacionális vállalatok kiváló, gyorsan növekvő és magas hústermelési arányú törzsekkel rendelkeznek, és a brojler- és tojótyúktenyésztési vállalatok egyesülése és átszervezése révén az anyagok és a gének tovább gazdagodnak, ami garanciát jelent az új fajták nemesítésére; A fehér tollú brojlertenyésztési erőforrások Kínában gyenge alapokon állnak, és kevés kiváló tenyészanyag áll rendelkezésre.

2. Tenyésztési technológia. A több mint 100 éves tenyésztési tapasztalattal rendelkező nemzetközi multinacionális vállalatokkal összehasonlítva a fehér tollú brojlercsirke tenyésztése Kínában későn kezdődött, és nagy a szakadék a növekedés és a szaporodás közötti kiegyensúlyozott tenyésztési technológia kutatása és alkalmazása, valamint a nemzetközi haladó szint között. Az olyan új technológiák alkalmazási foka, mint a genomtenyésztés, nem magas; hiányzik a nagy áteresztőképességű fenotípus intelligens, pontos mérési technológia, az automatikus adatgyűjtés és -továbbítás alkalmazási foka.

3. Származási betegségek tisztítási technológiája. A nagy nemzetközi baromfitenyésztő vállalatok hatékony tisztítási intézkedéseket hoztak a madárleukémia, a pullorum és más eredetű vertikálisan terjedő betegségek ellen, jelentősen javítva a termékek versenyképességét. A madárleukémia és a pullorum tisztítása akadályozza a kínai tenyészbaromfiipar fejlődését, és a kimutatási készletek nagymértékben függenek az importtól.

(2) Sárga tollú brojlertenyésztés

A sárga tollú brojlercsirke tenyésztése és termelése Kínában a világ élvonalába tartozik. A tenyésztő vállalkozások száma azonban nagy, a méretük egyenetlen, az általános technikai felszereltség gyenge, a fejlett tenyésztési technológia alkalmazása nem elegendő, a tenyésztési létesítmények és berendezések pedig viszonylag elmaradottak. Bizonyos fokú ismétlődő tenyésztési jelenség figyelhető meg, és kevés olyan alapvető fajta van, amely nyilvánvaló tulajdonságokkal, kiváló teljesítménnyel és nagy piaci részesedéssel rendelkezik. A tenyésztési cél régóta az élő baromfi értékesítésének olyan korrelációihoz való alkalmazkodás, mint a toll színe, a test alakja és a megjelenés, amelyek az új helyzetben nem tudják kielégíteni a központosított vágás és a hűtött termékek iránti piaci igényt.

Kínában bőségesen élnek helyi csirkefajták, amelyek hosszú távú és összetett ökológiai és társadalmi-gazdasági körülmények között számos kiváló genetikai tulajdonságot fejlesztettek ki. Azonban régóta hiányoznak a csíraplazma-erőforrások jellemzőivel kapcsolatos mélyreható kutatások, a fajta-erőforrások vizsgálata és értékelése nem elegendő, az elemzés és értékelés pedig nem rendelkezik megfelelő információs támogatással. Ezenkívül a fajta-erőforrások dinamikus monitoring rendszerének kiépítése nem elegendő, és az erős alkalmazkodóképességű, magas hozamú és magas minőségű genetikai erőforrás-jellemzők értékelése sem átfogó és szisztematikus, ami a helyi fajták kiváló tulajdonságainak kiaknázásának és hasznosításának súlyos hiányához vezet, akadályozza a helyi genetikai erőforrások védelmének, fejlesztésének és hasznosításának folyamatát, valamint befolyásolja a baromfiipar termelési szintjét Kínában. A baromfitermékek piaci versenyképessége és a baromfiipar fenntartható fejlődése is negatívan befolyásolja a baromfiágazat termelési szintjét.