Kálium-dikarboxilátaz első, nem antibiotikumos, növekedésserkentő takarmány-adalékanyag, amelyet az Európai Unió jóváhagyott. Kálium-dikarboxilát és hangyasav keveréke intermolekuláris hidrogénkötésen keresztül. Széles körben használják malacoknál és növendék hízósertéseknél. A takarmányozási kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a kálium-dikarboxilát hozzáadása a sertések takarmányához jelentősen növelheti a sertések súlygyarapodását és csökkentheti a bakteriális fertőzés okozta elhullások számát. A kálium-dikarboxilát hozzáadása a tehenek takarmányához a tehenek tejhozamát is javíthatja.

Ebben a vizsgálatban különböző dózisokat alkalmaztakkálium-dikarboxilátalacsony fehérjetartalmú Penaeus vannamei takarmányához adták, hogy hatékony és környezetbarát, nem antibiotikumos növekedésserkentő szert vizsgáljanak.

Anyagok és módszerek

1.1 kísérleti hírcsatorna

A kísérleti takarmányösszetételt és a kémiai elemzés eredményeit az 1. táblázat mutatja. A kísérletben három takarmánycsoport szerepel, a kálium-dikarboxilát-tartalom pedig 0%, 0,8% és 1,5%.

1.2 kísérleti garnélarák

A Penaeus vannamei kezdeti testtömege (57,0 ± 3,3) mg C volt. A kísérletet három csoportra osztottuk, csoportonként három ismétléssel.

1.3 etetőhelyek

A garnélarák-tenyésztést 0,8 mx 0,8 mx 0,8 m méretű hálóketrecekben végezték. Az összes hálóketrecet egy áramló, kerek cementmedencében (1,2 m magas, 16,0 m átmérőjű) helyezték el.

1.4 kálium-formiát etetési kísérlete

Háromféle takarmánycsoportot (0%, 0,8% és 1,5% kálium-dikarboxilát) véletlenszerűen osztottak be minden csoportba, miután 30 darabot/dobozt lemértek. Az etetési mennyiség a kezdeti testtömeg 15%-a volt az 1. naptól a 10. napig, 25%-a a 11. naptól a 30. napig, és 35%-a a 31. naptól a 40. napig. A kísérlet 40 napig tartott. A víz hőmérséklete 22,0-26,44 ℃, a sótartalom pedig 15. 40 nap elteltével a testtömeget lemérték és megszámolták.

2,2 találat

A telepítési sűrűség kísérlete szerint az optimális telepítési sűrűség 30 hal/doboz volt. A kontrollcsoport túlélési aránya (92,2 ± 1,6)%, a 0,8%-os kálium-diformiát csoport túlélési aránya pedig 100% volt; A Penaeus vannamei túlélési aránya azonban (86,7 ± 5,4)%-ra csökkent, amikor az adagolási szint 1,5%-ra nőtt. A takarmányozási együttható is ugyanezt a tendenciát mutatta.

3 beszélgetés

Ebben a kísérletben a kálium-diformiát hozzáadása hatékonyan javíthatja a Penaeus vannamei napi súlygyarapodását és túlélési arányát. Ugyanezt a nézőpontot képviselték a kálium-dikarboxilát sertéstakarmányhoz való hozzáadásakor is. Megerősítették, hogy a Penaeus vannamei garnélarák-takarmányához adott 0,8% kálium-diformiát jobb növekedésserkentő hatással bírt. Roth és munkatársai (1996) a sertéstakarmány optimális takarmányadagolását javasolták, amely az indító takarmányban 1,8%, a választási takarmányban 1,2%, a növendék és hizlaló sertésekben pedig 0,6% volt.

A kálium-dikarboxilát azért képes elősegíteni a növekedést, mert a kálium-dikarboxilát teljes formában elérheti a gyengén lúgos bélkörnyezetet az állat gyomrában történő táplálás révén, és automatikusan lebomlik hangyasavvá és formiáttá, erős bakteriosztatikus és baktericid hatást mutatva, az állat bélrendszerét „steril” állapotba hozva, ezáltal növekedést serkentő hatást mutatva.