A szerves savak alkalmazása javíthatja a növendék brojlercsirkék és sertések növekedési teljesítményét. Paulicks és munkatársai (1996) dózistitrálási vizsgálatot végeztek a kálium-dikarboxilát szint növelésének a növendék malacok teljesítményére gyakorolt ​​hatásának értékelésére. 0, 0,4, 0,8, 1,2, 1,6, 2,0, 2,4 és 2,8%kálium-dikarboxilátadták a kukorica-szója alapú takarmánnyal etetett malacok nyitó takarmányához. A kálium-dikarboxilát csoport átlagos napi súlygyarapodása, napi takarmányfelvétele és takarmánykonverziós aránya rendre 13%-kal, 9%-kal és 4%-kal nőtt. A kezeletlen csoporthoz képest a 2% PD hozzáadása 22%-kal növelte a testtömeget. Az európai hatóságok által regisztrált 1,8%-os maximális adagolási szintnek megfelelően a súlygyarapodás 14%-ra növelhető. A takarmányfelvétel ugyanekkora dózis mellett nőtt. A takarmánykonverziós arány (FCR) lineárisan csökkent a PD növekedésével, 1,59-ről 1,47-re. Egyes kutatók vizsgálták a PD hatását a malacok teljesítményére. Az 1. táblázat összefoglalja a PD súlygyarapodásra (WG) és FCR-re gyakorolt ​​hatásának kísérleti eredményeit.

A kálium-dikarboxilát hatása az állatok súlygyarapodására és takarmányértékesítésére

Kálium-dikarboxilátnem antibiotikumos növekedésserkentőként van regisztrálva, amelynek célja az antibiotikumok helyettesítése a takarmányokban, és a fogyasztók biztonságosabb termékekhez való hozzáférésének biztosítása. Ezért a kálium-dikarboxilát használatának előnyeit össze kell hasonlítani a takarmányantibiotikumok rutinszerű használatának hatásaival. A tilozin az egyik leggyakrabban használt takarmányantibiotikum a sertéseknél. Danielsen (1998) összehasonlította a tilozin vagy PD antibiotikummal, növekedésserkentővel kezelt sertések növekedési teljesítményét. Az eredmények azt mutatták, hogy a kálium-dikarboxilát helyettesítheti a takarmányantibiotikumokat az állatok teljesítményére gyakorolt ​​negatív hatás nélkül. Tanulmányok kimutatták, hogy a kálium-dikarboxilát javítja az állatok növekedési teljesítményét, és a kálium-dikarboxilát antibakteriális teljesítménye a növekedési teljesítményt befolyásoló fő tényező.

A szerves savak növekedési teljesítményre gyakorolt ​​hatása nemcsak a szerves savak mikroorganizmusokra gyakorolt ​​káros hatásával, hanem a bél pH-értékének csökkenésével is összefügg. Ezenkívül a sav negatív ionjai pozitív hatással vannak a bélflóra szimbiózisára. Mindezek a hatások csökkentik a köztes anyagcserét és hozzájárulnak a növekedési teljesítmény javításához. A tápanyag-hasznosulás javulása részben a tápanyagokért folytatott mikrobiális verseny csökkenésének köszönhető, de a tápanyagok hatékonyabb enzimes emésztésének eredménye is. Roth és munkatársai (1998) arról számoltak be, hogy az 1,8%-os PD-kiegészítés javította az emészthetőséget, ami főként a bélmikrobiota aktivitásának változásait tükrözi. Mivel a székletben lévő nitrogén körülbelül 80%-a mikroorganizmusokból származik, eredményeik azt mutatják, hogy a PD-kiegészítés csökkentheti a hátsó bélbe jutó fermentálható tápanyagok mennyiségét a vékonybél enzimes emésztésének javításával. Azt is feltételezték, hogy javíthatja a hasított test sovány állapotát azáltal, hogy megkönnyíti az aminosavak fehérje-lerakódását a szervezetben. Partanene és Mroz (1999) rámutattak, hogy az alacsony minőségű fehérjeforrások nagyobb hatással vannak a fehérje-emészthetőség javítására, mint a jó minőségű fehérjeforrások.

A kálium-dikarboxilát javíthatja az állatok súlygyarapodását, takarmányfelvételét és takarmányértékesítését. A növekedési teljesítmény javulása megegyezik a növekedésserkentőével. Ezért a kálium-dikarboxilát kiváló tulajdonságai miatt hatékony helyettesítőjévé vált a takarmányantibiotikumoknak. A mikroflóra hatása a fő hatásmechanizmusnak tekinthető, és nem áll fenn a mikrobiális rezisztencia kockázata. Csökkenti az E. coli és a Salmonella előfordulási arányát a húskészítményekben.