A dél-amerikai garnélatenyésztés során sok gazdálkodó azt tapasztalja, hogy a garnéláik lassan táplálkoznak, és nem teremnek rajtuk húst. Mi ennek az oka? A garnéla lassú növekedése a garnélarák vetőmagjának, takarmányának és a tenyésztési folyamat során alkalmazott kezelésnek köszönhető.Kálium-diformiátmegoldhatja a lassú etetés és a húsnövekedés hiányának problémáját a garnélatenyésztésben. Egyes tenyésztők arról számoltak be, hogy az első hónapban normál táplálékot ettek, de a második hónapban már nem sokat, ami arra késztette sok tenyésztőt, hogy a csalival kapcsolatos problémát gondolják, és gyanítják, hogy a takarmány rossz minősége okozza a garnélarák étvágyának csökkenését és a takarmány típusának megváltozását. Ennek eredményeként a lassú etetési helyzet nem javult, és egyes tavakban még súlyosabbá vált a helyzet.

Ezen problémák alapján a dél-amerikai garnélarák lassú fogyasztásának okai a következőképpen foglalhatók össze:

1. A garnélarákmag oka:

Néhány garnélarákmag természetes módon eltérő méretű, és a későbbi termesztés során is eltérő lesz a növekedésük. Vannak különböző forrásokból származó garnélarákmagok is, amelyek gyakran lassan nőnek, vagy a későbbi szakaszban megállnak a növekedésben.

2. Vízminőség:

A víz magas ammónia-nitrogén-, nitrit- és pH-szintje kóros elváltozásokat okozhat a dél-amerikai garnélákban, ezáltal befolyásolva étrendjüket.

3. Sok mikroorganizmus található a tóban:

bőséges csali élőlényeket biztosíthat a garnélák számára, és az etetési folyamat ilyenkor lassú lesz.

4. Menedzsment tényezők:

A magas állománysűrűség, a sekély vízszint, az elégtelen vízcsere és az elégtelen táplálék (általában a testtömeg 6-8%-ára korlátozva) mind a garnélarák lassú táplálkozását okozhatja.

 

A fenti tényezők mellett, amelyek lassú garnélarák-táplálkozást okoznak, bakteriális és vírusos betegségek is vannak. A betegségben szenvedő garnélák mindenképpen lassan fognak enni.

A kálium-diformiát hatása a dél-amerikai garnélarák termelési teljesítményére:

Kálium-diformiátcsökkentheti a Penaeus vannamei bélgyulladás előfordulási arányát. A kálium-diformiát nemcsak javítja a bélfal áteresztőképességét, elősegíti a fehérje emésztését és felszívódását, elősegíti a garnéla növekedését, hanem elősegíti a hasznos baktériumok megtelepedését és elszaporodását a béltraktusban, gátolja a bélrendszerben a káros baktériumok szaporodását, szabályozza a béltraktus pH-értékét, elősegíti a bélrendszer fejlődését, fenntartja a garnéla bélrendszeri egészségét, jelentősen csökkenti a Penaeus vannamei bélgyulladás előfordulási arányát, jelentősen javítja a garnéla immunitását, növeli a garnéla betegségekkel szembeni ellenálló képességét és javítja a garnéla vitalitását. A kálium-diformiát különböző szintű adagolásának hatása a dél-amerikai fehér garnéla termelési teljesítményére. A takarmányhoz adott 0,8% kálium-diformiát 20,6%-kal növelte a dél-amerikai fehér garnéla össztömegét, 26%-kal a napi súlygyarapodást és 7,8%-kal a túlélési arányt. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy a dél-amerikai fehér garnéla takarmányához adott 0,8% kálium-diformiát jelentősen javíthatja a garnéla növekedését és növelheti a túlélési arányukat.

A kálium-diformiát fő funkciója az antibakteriális és baktericid hatások kiváltása, amelyek javíthatják a garnélarák betegség-ellenálló képességét és fokozhatják fizikai erőnlétüket. A fő összetevőikálium-diformiátSzabályozhatja a bélmikrobiota szerkezetét és fenntarthatja a bélmikrobiota egyensúlyát, ami javíthatja a garnélarák beleinek áteresztőképességét, növelheti a proteázok aktivitását, növelheti a takarmányfehérje emésztését és hasznosulását, csökkentheti a takarmányarányt, javíthatja a garnélarák tápláltsági állapotát és elősegítheti a garnélarák növekedését.