DMPT, CAS SZÁM: 4337-33-1. A legjobbvízi csalogatóanyagjelenleg!

DMPTA dimetil-β-propiotetin néven ismert anyag széles körben előfordul a tengeri moszatokban és a magasabb rendű halofiton növényekben. A DMPT elősegíti az emlősök, baromfi és vízi állatok (halak és garnélák) tápanyag-anyagcseréjét. Az összes ismert (CH)-ot és S-csoportokat tartalmazó vegyület közül a DMPT a legerősebb csalogató hatással rendelkező anyag a vízi állatokra.

1. A DMPT forrása

A Polysiphonia fastigata által termelt dimetil-szulfid (DMS) főként a következőkből származik:DMPT, amely egyben hatékony metildonor az algákban, valamint az algák és a Spartina angelica iszapnövény fő ozmotikus szabályozója is a DMPT. A DMPT-tartalom a különböző tengeri moszattípusok között változik, és ugyanazon típusú tengeri moszat tartalma is változik a különböző évszakokban. A DMPT nagymértékben felgyorsíthatja a különböző édesvízi halak táplálkozását és növekedését. A DMPT táplálkozást serkentő hatása eltér más anyagoktól, például az L-aminosavaktól vagy a nukleotidoktól, és szinte minden vízi élőlényre táplálkozást és növekedést serkentő hatással bír.

2.1 Hatékony ligandumok ízreceptorként

A halak kémiai érzékszerveiben található receptorokkal kapcsolatos kutatások, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a (CH⁻)₂S-csoportokkal, még mindig tétovak. A meglévő viselkedési kísérleti eredmények alapján elemezhető, hogy a halak határozottan rendelkeznek olyan ízlelőbimbókkal, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a (CH⁻), N⁻ és (CH₂)₂S⁻ csoportokat tartalmazó kis molekulatömegű vegyületekkel.

2.2 Metil-donorként

A (CH3) és S-csoportok aDMPTA molekula a metilcsoportok forrása, amelyek az állatok táplálkozási anyagcseréjéhez szükségesek. Az állati májban kétféle metiltranszferáz (EC2.1.1.3 és EC2.1.1.5) létezik, amelyeket az állatok (CH) és az S. hasznosítanak.

Azt észlelték, hogy a DMPT koncentrációja és a DMS emissziós sebessége a hínársejtekben a tenyésztett hínár (Hymenonas carterae) táptalajának sótartalmának növekedésével nőtt.

DMPTszámos fitoplankton, alga és szimbiotikus puhatestű, például kagyló és korall sejtjeiben, valamint krill és hal testében dúsul. Iida és munkatársai (1986) megerősítették, hogy a DMPT tartalma és a DMS termelése a halakban pozitív korrelációban áll az étrendjük DMPT-tartalmával, ami arra utal, hogy az állatokban található DMPT rizs csalétekből származik, és a tengeri ökoszisztémákban a táplálékláncon keresztül jut be az emberi szervezetbe. Az algák képesek a DMPT-t szintetizálni, és nagy mennyiségben (3-5 mmol/l) felhalmozni a szervezetben. A halakban és puhatestűekben lévő DMPT szintje közel áll az étrendjükben lévő szintjükhöz, és a DMPT koncentrációja csökkenő tendenciát mutat az algák (1 mmol/l), a puhatestűek (0,1 mmol/l) és a halak (0,01 mmol/l) sorrendjében.

A fiziológiai mechanizmusDMPTAkció

Az utóbbi években végzett kutatások kimutatták, hogy a DMPT elősegíti a különféle tengeri és édesvízi halak, rákfélék és kagylók táplálkozási viselkedését és növekedését, ami javíthatja stresszoldó és mozgásképességüket, valamint kiegészítheti az étrendjükben az alacsony koncentrációjú metilcsoportú kulcsfontosságú enzimeket. Kísérleti anyagként tengeri sügér máját, szubsztrátként pedig különféle (CH) és S-csoportokat tartalmazó vegyületeket használva megállapították, hogy az E C.2.1.1.3 és E enzimaktivitás a legmagasabb, ha a DMPT-t szubsztrátként használják.

3. A DMPT táplálkozási hatásai a vízi állatokra

Húsz kis molekulatömegű, (CH)-ot és S-csoportokat tartalmazó szerves vegyületet használtak tengeri és édesvízi halakon végzett harapási viselkedési és elektrofiziológiai kísérletekhez. Megállapították, hogy a DMPT a legerősebb elősegítő hatást gyakorolta három halfajta, köztük az édesvízi tonhal, a ponty és a fekete kárász (Carassius auratus cuviera) harapási viselkedésére. Jelentősen elősegítette a tengeri pikkely (Pagrus major) és az öt pikkely (Seriola quinquera diata) táplálkozási viselkedését is.

Keverjünk DMPT-t és más kéntartalmú vegyületeket 1,0 mmol/l koncentrációban különböző kísérleti étrendekbe, majd a kontrollcsoportot desztillált vízzel helyettesítsük, hogy kárászokon etetési válaszvizsgálatokat végezzünk. Az eredmények azt mutatták, hogy az első négy kísérleti csoportban a DMPT csoport átlagosan 126-szor magasabb harapási gyakorisággal rendelkezett, mint a kontrollcsoport; a második 5 csoportos kísérletben a DMPT csoport 262,6-szor magasabb volt, mint a kontrollcsoport. Egy glutaminnal végzett összehasonlító kísérletben azt találtuk, hogy 1,0 mmol/l koncentrációban...