A tenyésztési méretek bővülésével és a tenyésztési sűrűség növekedésével az Apostichopus japonicus betegsége egyre jelentősebbé vált, ami komoly veszteségeket okozott az akvakultúra-ágazatnak. Az Apostichopus japonicus betegségeit elsősorban baktériumok, vírusok és csillósok okozzák, amelyek közül a Vibrio brilliant által okozott héjrothadás szindróma a legsúlyosabb. A betegség súlyosbodásával az Apostichopus japonicus testfala fekélyekké válik, kék és fehér foltokat képezve, végül magától elpusztul, orrnyálkahártya-szerű kolloiddá oldódva. A hagyományos betegségmegelőzésben és -kezelésben széles körben alkalmazzák az antibiotikumokat. Az antibiotikumok hosszú távú alkalmazása azonban nemcsak a bakteriális rezisztencia és a gyógyszermaradványok rejtett veszélyével jár, hanem élelmiszerbiztonságot és környezetszennyezést is okoz. Ezért a tengeri uborka betegségének csökkentésére szolgáló, nem szennyező, szermaradvány-mentes, biztonságos készítmény kifejlesztése a jelenlegi kutatások egyik fő területe.

A kálium-diformiát fehér, kristályos, laza por, száraz és íztelen. Ez az első nem antibiotikumos takarmány-adalékanyag, amelyet az Európai Unió jóváhagyott az antibiotikumok helyettesítésére. Elősegítheti a tenyésztett állatok növekedését, gátolhatja a káros baktériumok szaporodását, és javíthatja a bélrendszeri környezetet. A kálium-diformiát jelentősen javíthatja a vízi élőlények növekedését és hozamát.

1 Teszteredmények

1.1 Az étrendi kálium-diformiát hatása az Apostichopus japonicus tengeri uborka növekedésére és túlélésére

Az Apostichopus japonicus fajlagos növekedési üteme szignifikánsan nőtt a takarmány kálium-diformiát-tartalmának növekedésével. Amikor a takarmány kálium-diformiát-tartalma elérte a 0,8%-ot, azaz amikor a takarmány kálium-diformiát-tartalma 1,0% és 1,2% volt, az Apostichopus japonicus fajlagos növekedési üteme szignifikánsan magasabb volt, mint más kezeléseknél, de nem volt szignifikáns különbség (P > 0,05) (2-2. táblázat). A tengeri uborka túlélési aránya minden csoportban 100% volt.

1.2 Az étrendi kálium-diformiát hatása az Apostichopus japonicus tengeri uborka immunindexeire

A kontrollcsoporthoz képest a kálium-dikarboxilát különböző szintjei eltérő mértékben javíthatták a cölómasejtek fagocita kapacitását és az O2 termelését (2-3. táblázat). Amikor 1,0% és 1,2%-os kálium-diformiátot adtunk a keverékhez, a cölómasejtek fagocita aktivitása és a reaktív oxigénfajták O2 termelése a tengeri uborkában szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban, de nem volt szignifikáns különbség az 1% és 1,2%-os kálium-diformiát csoportok, illetve a kálium-diformiát más szintjei és a kontrollcsoport között. A takarmány kálium-dikarboxilát-tartalmának növekedésével a tengeri uborka SOD és NOS értéke is nőtt.

1.3 Az étrendi kálium-diformiát hatása a tengeri uborka Vibrio brilliant fertőzéssel szembeni rezisztenciájára

A fertőzés után 1,4 nappal a tengeri uborka kumulatív mortalitása a kontrollcsoportban 46,67% volt, ami szignifikánsan magasabb volt, mint a 0,4%, 0,6%, 0,8%, 1,0% és 1,2%-os kálium-diformiáttal kezelt csoportokban (26,67%, 26,67%, 30%, 30% és 23,33%), de nem volt szignifikáns különbség a 0,2%-os kezelési csoporthoz képest (38,33%). A tengeri uborka mortalitása a 0,4%, 0,6%, 0,8%, 1,0% és 1,2%-os kálium-diformiáttal kezelt csoportokban nem mutatott szignifikáns különbséget.

2. Megbeszélés

2.1 A kálium-dikarboxilát hatása az Apostichopus japonicus tengeri uborka növekedésére

Állatokban a kálium-dikarboxilát hatásmechanizmusa főként a gyomor-bél traktusba jutásban, a gyomor-bélrendszeri környezet javításában, a pH szabályozásában és a káros baktériumok elpusztításában rejlik (Ramli és Sunanto, 2005). Ezenkívül a kálium-diformiát elősegítheti a takarmányban lévő tápanyagok felszívódását, valamint javíthatja a tenyésztett állatok emészthetőségét és hasznosulási arányát. Vízi állatoknál végzett kísérletek kimutatták, hogy a kálium-diformiát jelentősen javíthatja a garnélarák növekedését és túlélési arányát (he Suxu, Zhou Zhigang és munkatársai, 2006). Ebben a tanulmányban a tengeri uborka (Apostichopus japonicus) növekedését kálium-dikarboxilát takarmányhoz adásával elősegítették, ami összhangban volt a Verland. M (2000) által közölt, kálium-dikarboxilát malacoknál és hízósertéseknél történő alkalmazásának eredményeivel.

2.2 A kálium-dikarboxilát hatása az Apostichopus japonicus tengeri uborka immunitására

Az Apostichopus japonicus ugyanazzal a védekező mechanizmussal rendelkezik, mint más tüskésbőrűek, amelyet sejtes és nem sejtes (humorális) immunválasz egészít ki. Főként az állati szervezetbe jutó idegen testek azonosítására és eltávolítására, vagy az idegen testek ártalmatlan anyagokká alakítására, valamint sebek helyreállítására használ. A tüskésbőrűek sejtes immunválaszát különféle cölómasejtek teszik teljessé, amelyek a tüskésbőrűek védekező rendszerét alkotják. Ezen sejtek fő funkciói közé tartozik a fagocitózis, a citotoxin reakció és az antibakteriális anyagok termelése a koagulációs szinten (kudriavtsev, 2000). A fagocitózis folyamatában a cölómasejteket baktériumok vagy baktériumsejtfal-komponensek indukálhatják reaktív oxigénfajták (ROS) termelésére, beleértve a no-t, a H2O2-ot, az OH-t és az O2--ot. Ebben a kísérletben az 1,0% és 1,2% kálium-dikarboxilát hozzáadása az étrendhez jelentősen megnövelte a cölómasejtek fagocita aktivitását és a reaktív oxigénfajták termelését. A kálium-diformiát fagocita aktivitást és az O2-termelést növelő mechanizmusa azonban további vizsgálatokra szorul.

2.3 A kálium-dikarboxilát hatása az Apostichopus japonicus tengeri uborka bélflórájára

A kálium-dikarboxilát gyengén lúgos környezetben hangyasavvá és formiáttá bomlik, és a sejtmembránon keresztül bejut a mikrobiális sejtekbe. Megváltoztathatja a káros mikroorganizmusok, például az Escherichia coli és a Salmonella élőhelyét azáltal, hogy megváltoztatja a sejtek pH-értékét és megakadályozza szaporodásukat, így szabályozva a bél mikroökológiai egyensúlyát (eidelsburger, 1998). A kálium-dikarboxilát hatása a bélflórára: makroszkopikusan a kálium-dikarboxilát bomlása során keletkező H+ csökkenti a bél pH-értékét és gátolja a bélflóra növekedését. Mikroszkopikusan a H+ a sejtmembránon keresztül jut be a baktériumsejtekbe, közvetlenül lebontja az intracelluláris enzimek aktivitását, befolyásolja a mikrobiális fehérjék és nukleinsavak anyagcseréjét, és szerepet játszik a sterilizálásban (Roth, 1998). Az eredmények azt mutatták, hogy a kálium-diformiátnak csekély hatása volt a tengeri uborka teljes bélbaktérium-számára, de jelentősen gátolhatta a Vibrio számát.

2.4 A kálium-dikarboxilát hatása az Apostichopus japonicus tengeri uborka betegség-ellenállóságára

A Vibrio splendens a tengeri uborka héjrothadás szindrómáját okozó kórokozó baktérium, amely káros a tengeri uborka termesztésére és termesztésére. Ez a kísérlet bizonyította, hogy a kálium-dikarboxilát hozzáadása a takarmányhoz csökkentette a Vibrio brilliant-tal fertőzött tengeri uborka mortalitását. Ez összefüggésben lehet a kálium-diformiát Vibrio-ra gyakorolt ​​gátló hatásával.

3 Következtetés

Az eredmények azt mutatták, hogy a kálium-diformiát jelentős hatással volt az Apostichopus japonicus növekedésére, pozitív hatással volt az Apostichopus japonicus nem specifikus immunitására, és fokozta az Apostichopus japonicus humorális és sejtes immunitását. A kálium-dikarboxilát hozzáadása az étrendhez jelentősen csökkentette a tengeri uborka belében lévő káros baktériumok számát, és fokozta a Vibrio brilliant-tal fertőzött tengeri uborka betegség-ellenálló képességét. Összefoglalva, a kálium-dikarboxilát immunerősítőként használható a tengeri uborka takarmányában, és a kálium-dikarboxilát megfelelő dózisa 1,0%.